Graviola (soursop) – annona muricata
A graviolának van egy nagyon hosszú, évezredekre visszanyúló és gazdag története gyógynövényként. A perui Andokban már az őslakos indiánok is használták a leveleiből készült teát a hörgők hurutos betegségeinek kezelésére illetve paraziták, férgek kihajtására. Ugyanebben az időben Peruban az Amazonas menti indiánok a kérgét, gyökerét és leveleit elsősorban a diabétesz kezelésére, emellett szedatívumként és görcsoldóként használták. Guayanában az őslakosok a szív erősítésére, a brazil Amazóniában pedig a máj betegségeire alkalmazták. Ezen felül az éretlen gyümölcs és a levelek szárítmányát oliva olajjal összekeverve külsőleg, helyileg krónikus fejfájás, reumatikus és ízületi fájdalmak kezelésére, Jamaicán, Haitin és a Nyugat Indiákon pedig gyümölcsét és annak levét lázcsillapítás és krónikus hasmenés ellen használták. Ismert volt még köhögéscsillapító és erős vérnyomás csökkentő hatása is.
A tudósok az 1940-es évek óta tanulmányozzák a graviola tulajdonságait ezek középpontjában egy újfajta hatóanyagcsoport, az annóna acetogeninek (Annonaceous acetogenins) álltak. A graviola ezeket a természetes hatóanyagokat a leveleiben, a szárában, a kérgében és a gyümölcs magvaiban termeli.
Három különálló kutatócsoport is megerősítette, eredményeikről nyolc klinikai vizsgálatot közölve, hogy ezeknek a hatóanyagoknak jelentős daganatellenes hatásuk van, és különféle típusú daganatos sejtek ellen szelektíven (az egészséges sejtek károsodása nélkül) fejtenek ki toxikus hatást. Három, egymástól független laboratóriumban is megállapították, hogy ezek az acetogeninek hatásosan gátolnak olyan enzimatikus folyamatokat, melyek csak a daganatos sejtek sejtmembránjában játszódnak le. Ez az oka annak, hogy a graviola csak a daganatos sejtekre toxikus, de nem hat az egészséges sejtekre. A Purdue Egyetemen (West Lafayett, Indiana, USA) számos acetogenin kutatási projekt futott, melyeknek nagy részét az USA Nemzeti Rákintézete és/vagy a Nemzeti Egészségtudományi Intézete (The National Cancer Institute (NCI), The National Institute of Health (NIH)) támogatta. Taiwani kutatók 2003-ban arról számoltak be, hogy a graviola fő acetogeninje, az annonacin nagyon kis koncentrációban jelentős toxicitással rendelkezik petefészek, méhnyak, emlő, hólyag, és bőrrák sejtvonalak ellen.
A rákkutatás folyamatosan vizsgálja az Annona-féléket és a belőlük származó vegyületeket, így jó néhány gyógyszercég és egyetem folytatja rajtuk a kutatást, teszteli, szabadalmaztatja és megkísérli szintetizálni ezeket a vegyületeket, hogy új kemoterápiás szerek váljanak belőlük.
A graviolában ill. a graviola extraktumában előforduló bizonyos acetogeninekről leírták, hogy in vitro a következő tumorsejtek ellen mutatnak szelektív toxicitást:
– tüdőrák sejtvonalak,
– humán emlőrák sejtvonalak,
– prosztata adenokarcinoma,
– hasnyálmirigy adenokarcinóma sejtvonalak,
– vastagbél adenokarcinóma sejtvonalak,
– májkarcinóma sejtvonalak, – humán lymphoma sejtvonalak,
– többszörösen gyógyszerrezisztens (MDR) emlő adenokarcinóma.
Főbb, eddig azonosított hatóanyagai a teljesség igénye nélkül:
annocatalin, annohexocin, annomonicin, annomontacin, annomuricatin A & B, annomuricin A – E, annomutacin, annonacin, annonacinone, annopentocin A – C, cis-annonacin, cis-corossolone, cohibin A – D, corepoxylone, coronin, corossolin, corossolone, donhexocin, epomuricenin A & B, gigantetrocin, gigantetrocin A & B, gigantetrocinone, gigantetronenin, goniothalamicin, iso-annonacin, javoricin, montanacin, montecristin, muracin A – G, muricapentocin, muricatalicin, muricatalin, muri-catenol, muricatetrocin A & B muricatin D, muricatocin A – C muricin H, muricin I, muricoreacin, murihexocin 3, murihexocin A – C, murihexol, murisolin, robustocin, rolliniastatin 1 & 2, saba-delin, solamin, uvariamicin I & IV, xylomaticin.
A graviola egy rendkívül ígéretes gyógynövény és újfent kiemeli a fontosságát az esőerdők magóvásának. Sokan hiszik, hogy a rák ellenszere az valóban valamelyik esőerdei növénybe van zárva. E pillanatban a graviola növénycsaládból ( eddig 30 fajból ) több, mint 350 annonia acetogenint izoláltak és több mint 80 fajt ismerünk. Valószínűleg ez korántsem az összes létező faj csak ebből a növénycsaládból, de a további erdőírtások nagyon rövid időn belül megpecsételhetik a sorsát ennek és sok más, ígéretes gyógynövény családnak is.
Felhasználási javaslat:
Ajánlott napi mennyiség:
Kúraszerűen naponta 3-szor 1, maximum 2 gramm. Gyümölcs vagy zöldséglevekhez, turmixhoz vagy vízhez keverve fogyasztandó. Szükség esetén édesítőszer ( méz, stevia…) adható hozzá. 4-6 hét kúraszerű használat után tartson legalább 1 hét szünetet.
Igazolt ellenjavallata vagy gyógyszerkölcsönhatása mindeddig nem ismert, de mindenképpen konzultáljon kezelőorvosával, ha vérnyomáscsökkentő, vérhigító hatású gyógyszert, antidepresszánsokat illetve MAO inhibitorokat szed mivel ezeknek a hatását elvben megváltoztathatja, felerősítheti. Terhesség alatti fogyasztása semmiképpen nem javasolt! Erős vérnyomáscsökkentő hatása miatt krónikus alacsony vérnyomás esetén használata szintén nem javasolt. A javasolt adagolás jelentős túllépése hányingerhez, hányáshoz vezethet. Ha esetleg ilyen tüneteket észlel, csökkentse a bevitt mennyiségeket! Szedatív hatásai miatt előfordulhat álmosság, aluszékonyság, ilyen esetben szintén csökkentse a bevitt mennyiséget!