Jergón Sacha

Család: Araceae

Nemzetség: Dracontium

Fajok: longipes, loretense, croatii, peruviuanum, asperum

Szinonimák: Dracontium spruceanum, D. carderi, D.costaricense, D. ornatum, Cyrtosperma spruceanum, Echidnium spruceanum

Gyakori nevek: Jergón sacha, fer-de-lance, sacha jergon, hierba del jergon, erva-jararaca, jararaca, jararaca-taia, milho-de-cobra, taja-de-cobra

Felhasznált rész: gumó/rizóma

Jergón Sacha gyógynövény tulajdonságai és elsődleges hatásai:

Megöli a vírusokat, csillapítja a köhögést kiűzi a férgeket, csökkenti a gyulladást.

A Jergón Sacha esőerdei aljnövényzetként nő, általában egyetlen hatalmas, mélyen tagolt levélből áll, amely egy föld alatti gumóból ered, hosszú, vastag száron, amely egy facsemete törzsére emlékeztet. Termékeny állapotban a virágszár a növény tövének közeléből emelkedik ki és 1-2 m magasra emelkedik. A végén egy nagy, gesztenyebarna spathe (egyetlen, sziromszerű burok), benne élénkvörös-narancssárga, bogyós magvak zsúfolódnak egy húsos száron. Míg lágyszárú évelőnek tartják, ehhez képest meglehetősen nagy – 2-4 m magas! A dél- és latin-amerikai trópusokon tizenhárom Dracontium faja nő. Ezen amazóniai fajok közül négy majdnem teljesen egyforma, és felváltva használják a trópusi gyógynövény-rendszerekben: Dracontium longipes, D. loretense, D. peruviuanum és D. asperum. Míg mind a négy faj őshonos az Amazonas vidékén, a D. asperum elterjedtebb Brazília, Suriname és Guyana esőerdőiben; a longipes, a loretense és a peruviuanum elterjedtebb a perui, kolumbiai és ecuadori esőerdőkben.

TÖRZSI FELHASZNÁLÁS:

Etnobotanikailag a növény őshonos felhasználása közvetlenül összefügg a megjelenésével. Ebben a konkrét esetben a törzsszerű szár és foltos színe nagyon hasonlít egy mérgező kígyóra, amely azon a területen őshonos, ahol növekszik. Peruban és Ecuadorban mind a kígyó, mind a növény neve jergón sacha és/vagy fer-de-lance. Brazíliában a kígyót jararacának nevezik. A növény, az erva-jararaca (jararaca gyógynövény). Ezek a közönséges elnevezések a rendkívül mérgező Bothrops kígyónemzetségre utalnak, amelynek több faja őshonos az Amazonason (beleértve a közönséges Bothrops jararacát is, amelyről a növényt elnevezték). A helyi falusiak, valamint az amazóniai esőerdőben élő indián törzsek a jergón sacha növény nagy gumóját vagy rizómáját használják e kígyók harapásának ellenszereként. Ilyenkor a gumót gyorsan feldarabolják, hideg vízbe merítik és megitatják a sérült személlyel. A további gumókat apróra vágják, és egy nagy banánlevélbe helyezik, majd a harapás helyére tekerik. Ezt a borogatást óránként vagy két óránként cserélik; 3-4 óránként újra etetnek a gumóból. Ennek a gyógymódnak a hatékonysága meglehetősen magas, ha azonnal (egy órán belül) alkalmazzák a harapás után. Az Amazonas távoli területein, ahol nincs mód a hűtést igénylő kígyó-antiveninek tárolására, ezt a több generációs gyógymódot szükségből fejlesztették ki. A Guyanában élő indián törzsek ráják sebeinek, pókcsípéseinek és mérgező nyílvesszős sebeinek ellenszereként is használják (ahol a curare nevű mérget mérgező növényi és állati részekkel, köztük kígyó- és/vagy békaméreggel készítik). Más indián kultúrák úgy vélik, hogy a jergón sacha leveleivel és/vagy száraival a lábak és a lábfejek verése megakadályozza, hogy a kígyók megharapják őketA Jergón sacha más célokra jutott ki a dzsungelből, és Dél-Amerika gyógynövény-rendszereibe került. A kígyómarás mellett a porított gumós rizómát belsőleg asztma, menstruációs zavarok, klorózis és szamárköhögés esetén is beveszik a brazil gyógynövény-gyógyászatban.  A gyökérport helyileg alkalmazzák a rüh ellen, a friss rizóma levét pedig külsőleg alkalmazzák a legyek okozta sebek kezelésére is Az egész növény főzetét köszvény esetén fürdőbe teszik.  A Jergón sacha a jelenlegi perui gyógynövény-gyógyászati ​​rendszerekben is jól ismert; A rizóma tabletták, kapszulák és tinktúrák számos természetes gyógyszertárban és üzletben megtalálhatók. Természetes gyógymódként hirdetik HIV/AIDS-re, rákos daganatokra, gyomor-bélrendszeri problémákra, sérvekre (helyileg alkalmazott főzetként), kézremegésre, szívdobogáséra, valamint az immunrendszer működésének fokozására. A jergón sacha AIDS és HIV elleni perui alkalmazásáról az 1990-es évek elejétől kezdődően számos újságcikk jelent meg perui újságokban és magazinokban. A a legtöbb, ilyen vonatkozású cikk szerzője egy perui orvos, Dr. Roberto Inchuastegui Gonzales volt, aki a perui Ins.  AIDS és fertőző betegségek bizottságának elnöke volt. A média beszámolt arról, hogy az AIDS-betegekkel 1989 és 1993 között végzett kísérletei során az orvos két növényi kivonatot adott be figyelemreméltó eredménnyel. Az egyik a jergón sacha (D. peruviuanum) rizómakivonata volt vírusellenes szerként, a másik pedig két macskakarom szőlő (Uncaria tomentosa és U. guianensis,) immunstimulánsként. Dr. Inchuastegui arról számolt be, hogy a kezelt HIV-betegek többségének HIV-tesztje negatív lett, és e két növényi kivonat átlagosan hat hónapig tartó szedése után visszatértek a normális életbe, azonban nem publikált semmilyen hivatalos klinikai vizsgálatot. Iquitosban AIDS-betegekkel végzett munkája az elmúlt évtizedben rendszeresen megjelent hírekben és médiajelentésekben, amelyek továbbra is a jergón sacha használatát javasolják HIV és más vírusok ellen. Mindenesetre ez felpörgette a perui jergón sacha értékesítési piacot, és az 1990-es évek végén eljutott  Kelet-Európába is. Azóta évente több ezer kiló jergón sacha rizómát exportálnak Lengyelországba, Oroszországba és más országokba. Az ilyen típusú nagyüzemi értékesítés szükségessé tette a növény termesztési módszereinek kidolgozását. Mivel a teljes rizómát betakarítják (ami elpusztítja a növényt), nem fenntartható az esőerdőben történő vad betakarítás. Az elmúlt öt évben két perui egyetem egészséges termesztési módszereket fejlesztett ki a jergón sacha visszaültetésére az esőerdőbe. Az új piac számára új helyszíneket – régi kokaültetvényeket és korábban kiirtott területeket – alakítottak ki a helyi gazdálkodók biotermesztési programjaiban részt vevő terményként.

NÖVÉNYI HATÓANYAGOK:

A kezdeti fitokémiai szűrés azt jelzi, hogy a rizóma alkaloidokat, flavonoidokat, fenolokat, szaponinokat, szterolokat, triterpéneket és keményítőt tartalmaz; ezek közül azonban egyelőre egyiket sem számszerűsítették vagy azonosították.

BIOLÓGIAI HATÁSOK ÉS KLINIKAI KUTATÁS:

A jergón sacha nagy és növekvő piaca ellenére egyetlen hivatalos klinikai tanulmány sem jelent még meg a hatásairól. Ha a jergón sacha hosszú távú, hatékony kígyómarás elleni szerként való alkalmazása klinikailag igazolást nyer, ez magyarázatot adhat a HIV elleni vírusellenes szerként való használhatóságárais. A HIV-re kifejlesztett legújabb gyógyszercsoportot proteázgátlóknak nevezik. A proteázgátlók a HIV-proteáz enzim egy aktív komponensének blokkolásával fejtik ki hatásukat. A proteáz enzim blokkolásával a HIV olyan másolatokat készít vírusáról, amelyek hibásak, és nem képesek új sejteket megfertőzni. A jelenlegi (mainstream) HIV-terápia során a proteázgátló gyógyszereket általában más vírusellenes szerekkel kombinálják (amelyek közvetlenül elpusztítják a vírust), miután a proteázgátlók letiltották a replikációját. A proteázok minden élő szervezet minden sejtjében mindenütt jelen vannak: olyan enzimek, amelyek megemésztik a fehérjéket. Köztudott, hogy a proteázok a kígyóméreg fő összetevői is. A kígyómarás helye jellemzően nekrotikus terület – a bőr a méregben lévő proteázok hatására leválik, amelyek először zúzódásossá és duzzadttá teszik a területet, mielőtt a bőrt és a szöveteket az enzimek megemésztik. Minél erősebb a méregben lévő proteáz, és minél nagyobb annak mennyisége annál nagyobb bőr- és szövetkárosodás keletkezik a harapás helyén. Emiatt számos, kígyómarás elleni szerként érvényesített gyógynövénykészítményről (különösen a harapás helyén alkalmazottakról) kimutatták, hogy természetes proteázgátlók is. Sok gyógyszeripari vállalat kutatója, akik biológiai kutatásokat végeznek új vegyszerek és gyógyszerek után az Amazonas vidékén, nagyon érdeklődnek az indiánok által kígyómarás elleni szerként használt növények iránt, éppen ezért. Lehetséges, hogy Dr. Inchuastegui a HIV-betegekkel és a jergón sachával végzett munkája során belebotlott az egyik ilyen természetes proteázgátlóba. A jergón sacha vírusok és kígyómarás elleni hatásmechanizmusának igazolására azonban továbbra is szükség van klinikai kutatásra.

JELENLEGI GYAKORLATI FELHASZNÁLÁSOK:

A Jergón sacha az egyik legszokatlanabb és érdekesebb esőerdős gyógynövény, amely ma az Amazonas vidékéről származik. Kígyómarás elleni szerként ismert jól ismert Dél-Amerikában és nagyra becsülik. A hagyományos etnomedicinális felhasználásának igazolására irányuló megfelelő kutatás nélkül azonban időbe telhet, amíg Észak-Amerikában gyógyszerré válik. Remélhetőleg a jergón sacha eladásainak növekedésével Peruban és Kelet-Európában töténni fog, hogy kutatások, hivatalos klinikai kísérletek induljanak a növény rendkívül pozitív tulajdonságai kapcsán – különösen azért, mert olyan halálos vírusok kezelésére is alkalmazhatónak látszik, mint a HIV.

Jergon Sacha növény összefoglalója

Fő elkészítési mód: hideg maceráció, kapszula vagy tinktúra

Fő műveletek (sorrendben): vírusellenes, antivenin, köhögéscsillapító, proteázgátló (tipikusan vírusfertőzések esetén használatos), gyulladáscsökkentő

Főbb felhasználások:

  1. kígyómarásra
  2. Vírusfertőzések esetén (HIV, hepatitis, szamárköhögés, influenza, parvovírus és mások)
  3. felső légúti problémákra (köhögés, hörghurut, asztma stb.)
  4. pók, méh, skorpió és egyéb mérgező rovarcsípés esetén
  5. helyi sebgyógyítóként

A kutatás által dokumentált tulajdonságok/műveletek: nincs

Hagyományos használattal dokumentált egyéb tulajdonságok/műveletek:

gyulladáscsökkentő, rákellenes, antivenin, vírusellenes, köhögéscsillapító, vizelethajtó, immunstimuláns, lárvaölő

Figyelmeztetések: nincs

Hagyományos gyógymód:

A perui gyógynövénygyógyászatban a száraz, porított rizómából napi 2-3 alkalommal 2-3 g-ot, vagy naponta kétszer 3-5 ml rizóma tinktúrát ajánlanak.

Ellenjavallatok: Nem jelentettek.

Gyógyszerkölcsönhatások: nem jelentettek

Világszerte használt népgyógyászati ​​felhasználás:

Brazília: asztma, (kígyó-, rovarcsípés), klorózis, köszvény, menstruációs rendellenességek, rüh, bőrsebek, szamárköhögés, férgek ellen, valamint mérgező nyílsebek ellenszereként

Ecuador: kígyóharapás

Guayana, mint ellenszer (méregnyíl, rája, pók, kígyó)

Mexikó kígyómarás és húgyúti elégtelenség

Panama: kígyómarásra

Peru: AIDS, rák, hasmenés, herpes zoster, gyomor-bélrendszeri problémák, sérv, HIV, szívdobogás (szívdobogás), immunerősítés, kígyómarás, remegés (kéz), daganatok, erős vírusfertőzések