A pillangósvirágúak családjába tartozó kecskeruta vízpartokon, áradásos helyeken élő növény. Szára 1 méter magasra is megnő, levelei tojásdad-lándzsásak, szálkás hegyűek. Virágai fürtösek, fehéreslila színűek, július-augusztusban nyílnak. A növény vékonyabb virágos-leveles hajtásait kell gyűjteni. A drog (Galagea herba) a következő hatóanyagokat tartalmazza: flavonoidok, cserzőanyagok, krómsók, lektinek, glikozidok, keserűanyagok, szaponinok.
Az orvosi kecskerutát szokták növényi antidiabetikumnak is nevezni. A vércukorszint csökkentő hatását feltételezések szerint a glikogénszintézis serkentésével fejti ki. Megkönnyíti a szénhidrát felhasználását a szervezetben, és fokozza a zsíranyagcserét is.
A növény további hatóanyaga még egy galegin nevű alkaloid, ami egy guanidin származék. A ma már szintetikusan előállított guanidin-származékokat mint pl. a metformin, a szénhidrát anyagcsere zavarainál alkalmazzák orális antidiabetikumként. Vércukorszint csökkentő hatású, mivel a sejtek inzulin érzékenységét növeli. Bizonyos mértékig a kecskeruta növényben található krómsók is okozhatják az antidiabetikus működést.
A benne lévő fitohormonok serkentik a prolaktin hormon termelődését, ezáltal a tejelválasztást. Teája vizelethajtó és izzasztó hatású, segíti az emésztést is.
Veszélyek és Mellékhatások
Szakszerű felhasználás mellett nincsenek mellékhatásai. Azonban ha a szénhidrát anyagcsere bármilyen problémája miatt valaki gyógyszert szed, a kecskeruta alkalmazása csak és kizárólag a kezelőorvossal történt előzetes egyeztetés után ajánlott.
Várandósság ideje alatt és kisgyermekeknél nem javasolt a használata.