Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)
A szúrós csodabogyó a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó védett növény. Egyéb elnevezései: egértövis, spárgatövis, vadpuszpáng. A csodabogyófélék (Ruscaceae) családjába tartozó szúrós csodabogyó feltűnő, és nevéhez híven igencsak szúrós.
Szúróssága miatt régen a kamrában az ételre tették, hogy elriassza az egereket, innen ered egyik népi elnevezése “egértövis” is. Fiatal, zsenge hajtásait, gyökerét régen fogyasztották. Az ókori gyógyászatban hashajtóként alkalmazták, a bibliai időkben pedig már ismert volt nedvének, vagy főzetének gyulladáscsökkentő és érszűkítő hatása. Néhány évtizeddel ezelőtt nagyon népszerű volt virágkötészeti alapanyagként is, nagy tömegben gyűjtötték, amely ritkulásához vezetett, és végül ez indokolta védetté nyilvánítását.
A népi gyógyászatban a szúrós csodabogyót vizelethajtóként, illetve hashajtóként alkalmazták. Az ókorban és a középkorban nemcsak gyógynövényként volt ismert, hanem fiatal földalatti hajtásait a spárgához hasonlóan zöldségként is fogyasztották. Gyógyászati jelentőségét a 19. században elvesztette. Újrafelfedezése annak köszönhető, hogy az 1950-es években állatkísérletek során felismerték a növény kivonatának érfalakra kifejtett hatását.
Az eddigi vizsgálatok során mind a műszeres mérések, mind a betegek beszámolói alátámasztják a vénás (visszeres) panaszokat csökkentő hatást. A betegséget jellemző tünetek (ödéma, nehézlábérzés, fájdalom, zsibbadás) placebóval összehasonlítva szignifikánsan mérséklődtek a kezelés hatására. A szúrós csodabogyó hatását külsőleges és belsőleges alkalmazás során is igazolták.
A gyökértörzsből készült kivonat, illetve annak szaponinjai növelik a vénák falának tónusát, csökkentik az erek falának áteresztőképességét, ezáltal csökkentik az ödémát.
A gyökértörzset és a a gyökeret hasznosíthatjuk, megszárítva kivonatként vagy porítva. Gyógynövényként a vadonélő és a termesztett változatot is egyaránt használható. Aktív hatóanyagai s szteroid-szaponinok, amelyek érfalerősítő tulajdonságukról nevezetesek. Az orvosi somkóróval együtt a szúrós csodabogyó gyógykészítmények formájában az idült érbetegségek gyógyítására szolgál. Az egértövis régebben a spárgával, a zellerrel, az édesköménnyel és a petrezselyemmel együtt a vízhajtó hatású, un. ötgyökér-szirup egyik alkotóeleme volt.
Kimutatták vénafal-erősítő hatását, amit a nyirokrendszer receptorainak ingerlésével, alfa- adrenerg mechanizmussal ér el. Belsőleg használva a növényben lévő szaponinok érszűkítő hatást fejtenek ki a bőrben. Számos kísérlet igazolta a szúrós csodabogyó hatásosságát az alsó végtagok vénás elégtelensége esetén, valamint az aranyér kezelésében. A menstruáció előtti tünetegyüttes, a fogamzásgátló tabletták és a terhesség okozta visszérbetegségek enyhítésére is alkalmazható.
A szúrós csodabogyót a menstruáció előtti tünetegyüttes kezelésére, valamint a véna-nyirok elégtelenségéhez köthető tünetek, pl a lábdagadás, a visszér, az aranyér enyhítésére javasolják. Ezekben az esetekben időnként más vénafal-erősítő növényekkel is társítják, pl. az orvosi somkóróval és az őszi csodamogyoróval. Izomgörcs és ödéma ellen is hatékony ellenszerként gondolhatunk rá.
A szúrós csodabogyónak ezidáig semmilyen mellékhatása sem ismert még tartós használat esetén sem.